Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek, gondolatok!

 

 Ha bármilyen történetetek van írjátok le és küldjétek el nekem e-mail-ben és én ki teszem ide! :)

 

A "csabacsaszar.0731@gmail.com"-ra várom a leveleket! :)

 

 

 

 

 

Íme az első, bár ez nem igazán történet, inkább gondolatok! Jó olvasást! :)

 

 

 

Sok minden van a világon, amit nem értünk, de csak 1 olyan dolog van a világon, amit biztosan tudunk… KÜZDENÜNK KELL!!! Nem szabad fel adni a reményt, mert nélküle elveszünk.

 

A boldogság mindenki számára fontos és ”elérhetetlen”. Hogy miért? Mert félünk tőle, a legnagyobb félelmünk a boldogság. Ez a leg nagyobb gond velünk, emberekkel. Mindig akarunk mindent, de ha meg kaptuk, már rájöttünk, hogy mégsem azt akartuk. Persze mondhatod, hogy:

 

-De hogy nem akarom a boldogságot, ki az, aki nem akarná? Teheted fel a kérdést!

 

De ez nem olyan egyszerű. A félelem ott van, ne tagadd. Folyton az jár a fejedben, hogy mi van akkor, ha? Ha meg kapom, amit akarok, akkor talán jobb lesz? Biztos ez kell nekem. A válasz: NEM. Ha nem vagy biztos abban, hogy azt akarod, akkor nem arra van szükséged. Mindenki kapcsolatról, sikerről álmodozik, de alig tudják páran, hogy milyen is az. Hogy miért? Mert nem konkrét céllal akarjak, csak úgy szimplán szeretnék, ha megtörténne. De tesznek érte? Nem. Ha te úgy gondolod, hogy igen, teszek érte, akkor gondold végig igazán! Mindent meg teszek az álmaimért? Életem, minden egyes pillanatában tudom, hogy azt akarom, és hogy el tudom érni, és ami a legfontosabb, hogy hogyan is fogom elérni azt!

 

Ezzel sajnos nincsenek tisztában az emberek, és hogy miért? Mert senki nem segít nekik abban, hogy rájöjjenek, sőt sokan az ellen vannak, hogy megtudják. Hogy miért? Mert ilyen a mi természetünk. A lényeg, hogy nekem legyen jó, a többi nem érdekel. Oldják meg, ahogy akarják, én is így tettem. Csakhogy, ez nem így van. Egyedül senki nem képes sikereket elérni. Szükség van támogatásra és ezt csak a szeretteinktől kaphatjuk meg. Azt gondolnánk, hogy ezt természetes, hiszen ki ha nem ők? Sajnos sokszor ők sem. Nem azért mert nem akarják, hanem azért, mert nem tudják hogyan, hiszen velük sem tették. Ezért nem lehet csak őket hibáztatni. Mert gondold csak végig. Te mindig segítettél mikor kellett? Hát sajnos nem, én sem, senki sem. Ezen kell változtatni. Ha ezt olvasod, akkor már jó úton haladsz, mert nyitott elmével akarod látni a világot és önmagad.

 

Az első lépés, hogy TE boldog légy! El kell fogadnod önmagad olyannak, amilyen vagy, mert amíg magadon nem segítesz, addig hiába próbál más segíteni neked, sosem lesz az igazi!

 

Például nem jó, ha úgy gondolkodsz, hogy még fogyókúrázok egyet, és ha lefogytam majd elfogadom maga, vagy hogy előbb szerzek egy munkát és jól keresek, és utána jó leszek. Nem. Nincs ezekre szükséged. Te úgy vagy jó, ahogy vagy. Ne hallgass senkire, csak önmagadra. Gondolj csak bele. Ha Isten teremtett minket, (vagy egy nagyobb hatalom, ha nem akarod meg nevezni) akkor elvileg mindenkit olyannak teremtett, amilyennek lennie kell. Senkin sem kell változtatni, mindenki úgy jó, ahogy van! Ez a leg fontosabb! Ne akarj olyan lenni, mint a hírességek. Gondolod, hogy ők boldogok? Hát hidd el, nem azok. Éppen ezért nem leszel te sem, mert, hogy lehetsz boldog, ha azok az emberek, akikre felnézel, szintén nem azok? Sehogy! Nem attól leszel boldog, hogy elkezdesz hasonlítani valakire, hanem attól, hogy ön magad vagy és senki más. Hiszen senki sem lehet igazán más, mert csak akkor működnek jól a dolgok, ha az alapot folytatod. Hiába kezdesz el egy audit építeni, ha közben áttérsz egy Trabantra. Abból semmi jó nem lesz. SOHA! Az alapelveket folytatni kell, hiszen nem véletlenül úgy kezdődött, ahogy. Nem véletlenül lesz valakiből nő, férfi, meleg, hetero vagy csak üzletember, esetleg takarító. Azért vagyunk olyanok amilyenek, mert valaki vagy valami így akarta és ezt el kell fogadnunk, mert másként nem megy. Légy büszke önmagadra és akkor mások is büszkék lesznek rád! És akkor te is büszke lehetsz másokra és így tovább.

 

Az elismerés az egyik legnagyobb ”fegyver”. Ha hiszel magadban, akkor mások is fognak, és akkor elismernek téged, és azt, amit csinálsz. És idővel te is ezt fogod tenni másokkal, akik szintén így fogják folytatni, mert ha valakit elismerünk, akkor őt boldogsággal tölt el, mert így tudni fogja azt, hogy jó az, amit csinál, és így sokkal jobban fog dolgozni, és ami még fontosabb, egy idő után el kezdi szeretni azt, amit csinál. Hiszen ki az, aki nem szívesen csinál olyan dolgot, amit mások szerint nagyon jól csinál, és ezt mondják is neki folyton. Nincs olyan ember, aki nem mosna fel boldogan, ha tudja, hogy jól csinálja és a főnöke mindig meg dicséri. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de úgy én is szívesen takarítanék. Persze nem azaz életcélom, de ha az tenne boldoggá, nem szégyellném, sőt büszke lennék arra, hogy milyen jó munkám van!

 

Ez az, ami hiányzik az emberekből, az emberség. Ez a legfontosabb, mégsem veszünk róla tudomást. Mondhatod, hogy benned ez meg van, de biztos így van? Ha hangosan ki mondod, nincs semmi rossz érzésed, mintha nem mondanál igazat? Ha nincs, akkor gratulálok, mert nagyon ritka az ilyen!

  ___________________________________________________________________________________________

 

 

 

Egy újabb gondolat! :)

A  tolerancia! Igen, jól olvasod. Most gondolhatsz arra, hogy minek erről beszélni, hiszen mindent tudsz róla, ugye? Hát nem, nem tudsz és én sem. Senki nem tud erről eleget, pedig kellene.

Hányszor volt olyan eset, mikor megjegyzést tettek, mondjuk a külsődre? Vagy a személyiségedre? Gondolom sokszor.

Mindenki arról papol, hogy különleges és egyedi. Menő akar lenni! Az a baj, hogy akit ilyennek gondolsz, egyáltalán nem az. Csak egy áldozat, egy gyenge személyiség, mert őt tudták és tudják is még egy jó ideig befolyásolni. Bele gondoltál már abba, hogy kik ezek az emberek valójában. Gondold végig, hogy hogyan néznek ki!

Mindegyikük ugyan úgy néz ki, király cuccok, menő stílus és úgy am blokk az egész megjelenésük ilyen. Tehát, ha ők a különlegesek s egyediek, akkor mért néznek ki mindig ugyan úgy?  Mindig azt mondják, hogy hozzájuk kell hasonlítani, mert akkor te is lehetsz olyan, mint ők. De akkor már nem is olyan különleges és egyedi ugye? Hogy lehetne, ha mindenki olyan? Ezzel is azt akarják, hogy minél egyformábbak legyünk. Nincs itt szó egyéniségről, csak majmolásról! Miért jó az, ha mindenki egyforma? Talán azért, hogy ne vegyék észre az emberek egymást? Hogy ne látszódjanak a gyengeségek, hogy mennyire fél és hogy szüksége van a többi emberre, hogy úgy érezze Ő valaki? Igen pontosan ezért. Mert félnek, rettegnek és ezért képesek arra, hogy az igazi egyéniségüket el nyomják, olyan dolgokkal, hogy:

 - Nézd már hogy néz ki, de gáz!

Hogy miért, mert te meg tetted, azt, amihez ő túl gyenge volt. Ön magad vagy és ezt utálják, mert ők képtelenek rá. Csupán azért, mert hagyták felülemelkedni a félelmeiket! BIZTOS ILYEN AKARSZ LENNI? Boldogtalan, aki attól függ, hogy most milyen ruhája van vagy éppen milyen a sminkje? Esetleg olyan akarsz lenni, aki attól érzi jobban magát, hogy másokat bánt, ráadásul úgy, hogy közben irigy rájuk. Ahelyett, hogy barátkozna és közel engedné magához, inkább eltaszítja, csak mert akkor  mit szólnának a ”barátai”? Erre én azt mondom, hogy ha olyan barátaid vannak, akik nem támogatnak, és nem szeretnek úgy, ahogy vagy, akkor velük ne is foglalkozz. Ők nem barátok, csak egyszerű piócák, aki azért vannak veled, mert jelen pillanatban meg éri nekik és csak a véred szívják. Csak kihasználnak, mert te hagyod nekik. Igen, te tehetsz arról, ha nincsenek barátaid. Senki nem lesz csak úgy igaz barát, azt ki kell érdemelni. Ez nagyon sokáig tart, sokszor egy élet is kevés hogy teljesen meg ismerj egy embert. De ez ne állítson meg, ez az élet rendje, ezért megéri harcolni, és sok másért is!

 

Sosem szabad fel adni, mert akkor te is azok közé tartozol majd, akik sosem éltek igazán és csak majmolják egymást, mert félnek önmaguktól!

 _______________________________________________________________________________________________

 

 

Íme a következő! Rövid, de annál többet mond! ;-):-D

 

 

 Sokszor eszembe jutnak azok a pillanatok, amiket sok ember nem vesz komolyan, mert azzal érvelnek, hogy úgyis sok ilyen lesz meg. Pedig nem. Ezek a pillanatok azért annyira jók és felemelőek, mert ritkák és vannak, akik még ezt a kevés alkalmat sem használják ki. Ez így nem jó. Azért kapjuk az érzéseket, hogy meg tapasztaljuk, hogy gyűjtsük és elraktározzuk magunkban ezeket, hogy életünk végéig meg maradhassanak! Ezekre vigyázni kell és újra és újra át kell élni, ameddig és ahányszor csak lehet, mert ha egyedül vagy, csak az emlékeidre támaszkodhatsz. Vigyázz rájuk! Nem számít, hogy mi az, a lényeg, hogy neked fontosak. Ne hallgass másokra! Hiába mondják azt, hogy ez nem nagydolog, sok ilyet tapasztalsz még, ne törődj velük…. mert ez mind nem számít. Ezek a te pillanataid,  és ha másoknak is annyira fontosak, mint neked, akkor ne kételkedj, csak ragadd meg és használd! 

 

 ami-masoknak-butasag.jpg

 az-eletet--nem-kell-mindig-komolyan-venni.jpg

 gyenged-es-vidam-szeretet.jpg

 ha-szomoru-vagy--egy-kis-bohockodas-mindig-jol-jon.jpg

 higgy-magadban.jpg

 legtisztabb-erzesek.jpg

 mikor-maganyos-vagy.jpg

 minden-pillanat-fontos.jpg

 mindenki-vagyik-egy-megbizhato-baratra.jpg

 onfeledt-boldogsag.jpg

 orokke.jpg

 p1010203oszinte-pillanat.jpg

 sok-meghatarozo-pillanat-van-az-eletunkben....jpg

 

p5300190.jpg

 

 sosem-vagyunk-egyedul.jpg

 Higgy magadban és másokban, mert akkor benned is hinni fognak! 

 ___________________________________________________________________________________________

 

 

 Íme a következő, egy jó baráttól! :) 

Hogy MIÉRT? Nem tudom, pedig a válasz egyszerű, mégsem tudom! Annyit töprengtem a válaszon és… nem. Hiába várom a választ, ha nem állok rá készen. Meg oldhatnám, de félek. Nem tudom meg tenni. Pedig csak egy szó és én mégis képtelen vagyok rá! Nem megy. Annyival könnyebb lehetne, de mi van, ha mégsem? Mi van, ha rosszabb lesz? Akkor mit tegyek? Nem tudom, hogyan tudnám még egyszer elviselni, azt, hogy nem szeret! Évek teltek el, és én még most sem hevertem ki, azt, amikor minden próbálkozásom hiába való volt, mikor hiába használtam ész érveket. Mikor a félelem nem csak engem irányított, hanem őt is, így nem mert a szívére hallgatni. Mikor inkább ellökött magától, csak hogy ne kelljen szembe néznie másokkal és magával! Rettegek, hogy újra elér, és nem fogom tudni még egyszer legyűrni. Most erősebb és én gyengébb vagyok! Nem hagyhatom, hogy győzzön. Nem hagyhatom, hogy megint elveszítsem őt! Nem. Ezt nem fogom engedni. Harcolok, ameddig csak tudok. Sosem fogom feladni. Az egyetlen ok, amiért elengedem az ő. Ha ezt akarná, akkor érte meg tenném. Hajlandó lennék nélküle élni, ha ő boldog lenne. Igaz, hogy mással és nem velem, de legalább ő boldog lenne. Csak ez számít. Még akkor is, ha hiányzik. Nem lehetek ennyire önző! Már annyiszor gondoltam erre, de sosem akartam meg tenni, mert túl önző voltam! Csak magamnak akartam. Az nem szerelem. Ez, a szerelem. Mikor más nem számít és érte bármit meg tennél. Sosem bocsátanám meg magamnak azt, ha miattam szenvedne. Ha ő mást szeret, hát legyen. Nekem már ez is elég. Viszont, ha ez bekövetkezik, már nem tudok itt maradni. Akkor elmegyek! Messze, ahol ő nincs. Ahol nem látom, és hallom minden nap! Ahol békében élhetek, és újra kezdhetek mindent. Ez az egyetlen lehetőségem. Máshogy nem bírnám elviselni! És ki tudja. Egyszer, talán majd engem is meg talál az igaz szerelem. Akkor, már máshogy gondolok vissza mind erre. Ki szeretni persze sosem fogok belőle teljesen, de jól is van ez így. A szerelmet sosem felejti el az ember. De ez nem azt jelenti, hogy mást sosem fogok már szeretni. De igen lesz még szerelmem, viszont lesz egy hely a szívemben, ami csak az övé lesz és senki másé!

______________________________________________________________________

 

Ezt a szöveget egy ismrekedős oldalon olvastam és nagyon meg tetszett, szerintem elég jó, bár kétlem hogy ilyen lenne! :P

 

Nem tudok frappáns, vicces, figyelemfelkeltő szöveget írni, de megpróbálok legalább reálisat:

Nem vagyok sportos, sem jóképű, de egoista vagy beképzelt sem, legalábbis azt hiszem. Ellenben átlagos vagyok, érdeklődő és nyitott, néha gyerekes, olykor hisztis (de társaságban mindig illemtudó:P), alkalmanként naiv.
Olyan, aki az első lehullott falevéltől számolja vissza a napokat, hogy mikor lesz már tél, mert imádja a havat, a ködöt, a sötétet vagy ezek kombinációját, mert szép. Olyan, aki képes újranézni huszonegyedszerre is egy (rajz)filmet, mert jó. Olyan, aki szerint Tim Burton egy zseni, mert csak. Olyan, aki jó pár sorozatot nyomon követ, mert kissé addikt. Olyan, aki nem nagy rajongója a kávéféléknek (kivétel azért akad), de a teáknak igen, mert az finomabb. Olyan, aki szívesen üldögél a fűben, vagy bóklászik rajta mezítláb, mert zöld. Olyan, aki órákig nézi a havazást, az esőt és a pocsolyákon felbukkanó, majd tovatűnő vízgyűrűket, mert szép. Olyan, aki szívesen járna moziba, múzeumba, akár színházba is, de nincs kivel. Olyan, aki értékeli a humort és a szarkazmust, mert az poén. Olyan, aki szereti a barátait, mert ők is szeretik. Olyan, aki imádja az állatokat, mert jókedvre derítik (szőrtől, tolltól, pikkelytől meg még ki tudja, mitől függetlenül). Olyan, aki néha fest, rajzol, ragaszt, köt, varr, vág, gyurmázik, mert olykor rájön az alkothatnék. Olyan, aki szívesen olvas, mert jó, ha van mit. Olyan, akit érdekel a tudomány, a művészet, mert jó, ha az embernek van rálátása az őt körülvevő világra. Olyan, aki káromkodik, mert az nyugtat.
Végül pedig olyan, aki ilyen rohadt hosszú szöveget ír, pedig az emberek többsége valószínűleg elakad valahol a hatodik "mert" környékén...
Ha mégis volt kitartásod eddig átrágnod magad a betűk tömkelegén, akkor köszi, hogy végigolvastad:)

A többség megnyugtatására közlöm, hogy ettől függetlenül zakkant sem vagyok, csak annyira, ami még pont belefér a normális kategóriába...

 ______________________________________________________________________________

 

 

Ezt a fogalmazást 12.-ben adta fel házi feladatnak a tanárnő. Szerette volna felolvasni az osztály előtt, de én nem hagytam. Túlságosan féltem, mert ez nem csak egy fogalmazás. Ez vagyok én, és az emberek rettegnek attól, hogy valaki beléjük láthat. Hát most itt van, olvass el…

 

 

Célok szerepe a ember életében!

 

Személy szerint azt gondolom, hogy a célok adják az élet értelmét. Szóval, ha nincs célja az embernek, akkor üres lesz az élete, mert nincs, amiért küzdjön.

Gyűjtöttem pár idézetet, mert úgy gondoltam, hogy ezzel egyszerűbb meg mutatni mit szeretnék elmondani. Igazából egyszerű dolgokat tartalmaznak, amikre mindenki gondol, de általában ez a válasz: - Túl egyszerű megoldás!

- Az élet bonyolultabb ennél!

Pedig igen, ennyire egyszerű. Csak akarni kell! Az igazság, mindig az egyszerű dolgokban rejlik, csak rá kell jönni.

 

„Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: AKAROM. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok csak emberek, akik nem hisznek az akadályok leküzdésében.”

 

Ezt próbálom a barátaimnak is megtanítani, hogy ha valamit akarnak, akkor azt meg tudják csinálni. Ha mégsem sikerült, akkor nem akarták igazán! Ehhez illik ez az idézet:

 

„Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket.”

 

Sokan vagyunk úgy, hogy nem tudjuk, milyen célt válasszunk, mert igazából legtöbben a munkát és a pénzt gondolják célnak. Pedig sokuknak már régen megvan, csak nem vesznek tudomást róla. Nem biztos, hogy azért boldog, mert több pénzt kap a munkájáért, hanem mert eközben segített valakinek, vagy büszkévé tette a párját, családját. Sokszor csak ki kéne nyitni a szemünket és elgondolkodni, hogy lehet nem is a munkában kéne keresgélni, hanem az érzelmeknél, barátoknál, családnál, és akkor már nem is számít annyira a munka.

A cél nagyon fontos, csak sokan nem értik a lényegét:

 

„Amit a cél elérésével kapunk közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.”

 

Ehhez saját tapasztalatot is tudok írni. Kisebb koromban, mikor még általános iskolába jártam én egy visszahúzódó, csendes gyerek voltam, akit nagyon sokszor kihasználtak és „átvertek”. Mindig is felnéztem a ”nagy menőkre” és sokszor kívántam, hogy bárcsak olyan lehetnék. Nekik mindig mindenük meg volt és mindenkivel jóban voltak, nagy szájuk volt és kiálltak magukért. Középiskolában ez még jobban előjött bennem., látván hogy mennyire jelentéktelen ember voltam. Ettől kezdve megváltozott az életem, persze nem egy nap alatt. 10.-re már jelentős ”javuláson” mentem át. Ez az év nem volt könnyű. Rájöttem, hogy amit szerettem volna, az üres dolog, csak külsőség, szimpla színészet. Mikor kezdtem egyre jobban hasonlítani arra, amilyen lenni akartam, észrevettem, hogy mintha magányosabb lennék és elhagynának a barátaim. Erről beszéltem is velük, és azt mondták:

-         Túl sokat változtál és túl gyorsan! (ráadásul rosszirányba!)

Ekkor jöttem rá, hogy a cél, amit annyira hajszoltam, csak szimpla felszínesség Mikor bele gondoltam, rájöttem, hogy azok, akikre felnéztem, mennyire magányosak. Nem tudják milyen, ha számíthatsz a barátaidra, és mikor segítenek mellettem állnak, hát ezt semmivel nem cserélném el!

Ez volt tehát az első célom, amit sikerült is elérni, de majdnem túl nagy árat fizettem érte.

 

„A siker nem cél, hanem melléktermék.”

 

            Ezek után új célt tűztem ki magam elé, amit sikeresen teljesítetem. Olyan akarta lenni, mint amilyen most vagyok. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt meg tudtam csinálni. Igaz történtek velem dolgok, sok rossz, de még több jó!

Majdnem eldobtam az életem, de sikerült talpra állni és a családomnak, a barátaimnak és az ismerőseimnek köszönhetem. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de ha akkor nem történt volna meg, akkor nem lenne ilyen jó életem. Igazából ezzel, hogy mindenkivel egyeztettem, megbeszéltem a dolgokat rendbe jött minden. A családom észrevette, hogy valamit nem jól csináltunk, de a vége a fontos. Elfogadtuk egymást úgy, ahogy vagyunk, és ez az, amitől sikerült eljutnom idáig… a célom teljesítéséig. Végre olyan vagyok, amilyen szerettem volna, és sikerült!

 

„Bármit meg kaphatsz az életben, amit csak akarsz, ha eleget segítesz másoknak meg kapni azt, amit akarnak.”

 

Ez a következő célom. Segíteni azoknak, akiknek szüksége van rá. Meg tenni mindent a szeretteimért. A cél az, ami irányt ad az életben, és ha sikerül, akkor jó irányba mentél! Mielőtt célt választunk meg kell gondolni, hogy a cél, amit kitűztünk magunk elé jó vagy rossz irányba sodorhat.

            Egy idézettel zárnám:

 

„Az emberek úgy nézik a dolgokat ahogy vannak, és azt kérdezik: Miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: Miért ne?”

 __________________________________________________________________________________________

 

Ez szintén egy sulis fogalmazásom volt, és most, hogy újra elolvastam, úgy gondoltam ezt ki kell tennem. Jó olvasást! :)

 

Van-e jogunk?

 

            Ezt a kérdést sok ember felteszi magának, de kevés ember gondolja végig azt? Hogy ez a döntés mennyire befolyásolja egy másik ember életét. Hát igen, ezt sokan nem veszik számításba, pedig ez a lényege.

            Igazából, a kérdést nem azért tesszük fel, mert nem tudjuk rá a választ, hanem azért, mert titkon abban reménykedünk, hogy tévedünk. Sajnos sokan azzal érvelik ezt a jogukat, hogy meg tehetem, hiszen velem is meg tették., Nincs olyan, aki ne élte volna át ezt a fájdalmat. Éppen ezért nincs joga senkinek sem ehhez, főleg nem egy olyan embernek, aki át élte, mivel ő tudja, hogy mivel jár. Az ilyen embereknek kellene máshogy döntenie, mert akkor talán nem lenne ennyi megkeseredett ember. Ez nem csak a szerelemnél fordul elő, sőt, a barátságnál is elég gyakori, sajnos.

            A hazugsághoz való jogát mindenki fenntartja és fenn is tarthatja, mivel ez mindenkinek Isten adta joga. De, ha mindenki magába tekint egy kicsit, akkor rájön, hogy igazából ezt nem teheti meg egy másik emberrel, főleg nem olyannal, aki szereti és mindent megadna neki a világon.

            Szóval, véleményem szerint, senkinek nincs joga ahhoz, hogy hazugsággal ámítson egy embert és azt mondani, hogy szeretlek, bízhatsz bennem és mindig számíthatsz rám, ha ez nincs így. Tönkre tenni valaki életét és szeretetét szomorúsággal díjazni, egy aljas dolog. Ezt senki nem teheti meg.

            Ami a legnagyobb baj, hogy aki ilyet tesz ez másik emberrel, az sosem fogja vissza kapni attól, akivel ezt tette. Pedig szerintem meg érdemelné, csak a szeretet nem engedi. Ha valakit igazán szeretünk és meg bántott, hazudott, eldobott magától, akkor ezt még ezek után sem tudjuk meg tenni és várunk még rá, mert reménykedünk, hogy egyszer rá jön arra, mit is veszített el.  Ezért nem lehet hazugságokkal álltatni senkit, mert akkor lehet, hogy meg reked az életben egy időre és csak tengődik, folyik az árral. Mert egyszerűen nem tud tovább lépni, nem tudja ne szeretni. De ha mégis, már talán késő, mert túl sok időt töltött el azzal, hogy kiderítse, mit is rontott el, mert rendbe akarja hozni és még nagyobb csalódás fogja érni, mikor nem sikerül neki. Ilyenkor a gyengék magukba roskadnak, sokáig csak magukat hibáztatják, pedig nem tehetnek semmiről. Szóval ezek az ellen érveim, amiket fontosnak tartok.  

            Igazából bárki tud érvelni mellette, mivel nincs olyan ember, aki ne tett volna ilyet. Van, aki szimplán szánalomból van együtt valakivel, legalábbis ő ezt állítja. Mert hogy ilyen nincs. Az ilyen ember pusztán félelemből mondja és teszi azt, amit. Mert retteg attól, hogy egyedül marad, hogy meg bántja azt az illetőt, aki annyit tett érte. Ez sokak szerint szánalomra se méltó, pedig ez nem így van. Ha mindenki magába nézne, rá jön arra, amitől a legjobban fél, a magány. Akárkim akármit mond, az emberek ettől tartanak a legjobban és mindenki tenne azért, hogy ne így legyen. Akár még hazudik is, átver másokat. Sajnos ilyenek vagyunk, Minden arról szól, hogy ne legyünk egyedül és az retteg a legjobban ettől, akinek a legtöbb barátja, családtagja vagy szerelme van. Ez egy kétségbe esett próbálkozás. És ezek az ember azok, akik a legtöbbet meg tennének azért, hogy ne legyenek egyedül. Ez egy olyan érv, ami persze nem fair,de elfogadható, mert hozzá tartozik ahhoz, hogy emberek vagyunk. Persze sokan gondolják azt, hogy ez nem jogosít fel senkit, de én azt mondom, csak az háborodjon fel ezen, aki még soha nem tett ilyet. Szerintem nem sok ilyen ember van.

            A lényeg, hogy soha nem fai az, hogy ha valakivel elhitetjük azt, hogy szeretjük és mind ezért elvárjuk, hogy hűséges és odaadó legyen. Viszont ezt a jogot mindig fel használják az emberek, mert addig jogosnak érzik, amíg velük nem történik meg.

            „Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy mindig örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred:”szeretni foglak egész életemben”. És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz teljesen biztos – hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: szerelmes vagyok beléd ebben a percben és maradéktalanul neked adom magam. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit?” 

_________________________________________________________________

 

Ezt egy filmből írtam ki, mert szerintem nagyon érdekes és bár erős fogalmazás, még is van benne valami!

 

Van egy kérdés, amit gyakran feltesznek nekem. Amikor dísz doktorátust kapok vagy letartóztatok valakit sokan meg kérdezik. Sue, mi a titkod? Jól van, el mondom a titkomat, Nyugat Ohio. Sue Sylvestre egyáltalán nem fél fel rázni a dolgokat. Elegem van a sok panaszkodó emberből, csak azt hallom, hogy ilyen betegségem van, olyan cunamit éltem át. Nekik azt mondom! Ébresztő, ki a skatulyából, még ha az a skatulya épp az életetek is. Gyakran rá kiabálok a hajléktalanokra: Hé, bejött neked a hajléktalankodás? Próbáld meg, milyen nem hajléktalannak lenni! Tudod mit Ohio? Nem olyan könnyű ki lépni a komfort zónából. Az emberek ízekre szednek. Azt mondják, meg sem kellett volna mozdulnod! De had mondjak valamit. Nincs nagy különbség egy stadionnyi éljenző boldog rajongó és egy dühös zaklatót ordító tömeg között. Mind kettő nagy zajt csinál. De hogy miként fogod fel, az már tőled függ. Gondold azt, hogy neked éljeneznek, ha ezt gondolod, egy szép nap így is lesz. És ez volt Sue szemszöge! 

 

Ha érdekel a film, akkor írj nyugodtan és elküldöm! :)

_______________________________________________________________

 

 

Ezt a "pár" sort egy jó barátom írta, Fórián Zsolt. Olvassátok sok sezerettel! :)

 

Mit jelent az optimizmus?

Asszem azt amikor valaki csak a jóra figyel az életből.

Ez mennyiben segít helyes döntéseket hozni?

Ahhoz objektivitás szükséges nem?

ami azt jelenti, hogy aki realista, az tud "okosan" dönteni bármiben, de ez együtt jár azzal, hogy nem tudja  önfeledt boldogsággal szemlélni a világot. A tudatalattinak az a különleges képessége, hogy a negatív emlékeket "elsüllyeszti", talán azért fejlődött így, hogy mikor döntünk akkor ne kelljen elővenni a rosszat és tudjunk helyesen cselekedni. Hiszen a legjobb módszer erre az ha minden infót beszerzünk aztán érzésből választunk. Nem csak tudatosan megy ez. Attól, hogy nem gondol végig mindent az ember, attól még nem lesz kaotikus a viselkedése, (1).

De! (hogy ha ennyire felesleges az öntudat, meg a gondolkodás, akkor miért fejlődött ki?)

Aki megtanul nem gondolkodni az hogy akar eredményt elérni tanulással vagy problémamegoldással hiszen aki nem gondolkodik az nem is tudja értelmezni a világot a tudatalattija számára. Nem véletlen hogy az okos emberek a trógerek XD Mert megoldásokat tudnak találni kevesebb infó esetén is, tisztában vannak a jóval és a rosszal elérik amit akarnak stb.

Na és hova lett az-az ártatlan optimizmus? mi hajtja/irányítja/szabályozza azt aki hideg fejjel képes "kiszámolni" mindent?...

 ...nem véletlen veszélyesek azok akik Pszichopaták. de ha valaki mindig megteszi amitől boldog az sem biztos, hogy mindenkinél sikert arat. Mindkettő átlépheti az erkölcs és az etika határait amit ma már törvények is befolyásolnak.

Jó is rossz is van mindenkiben. Mindenkinek megvan a joga eldönteni, hogy mit akar és nem kell mindenkit szeretni, de egymás mellett élünk. Ahogy mondogatni szoktam: Mindennek van oka, csak sokan lusták megkeresni.

A negatív embereket most kihagytam, majd egy másik alkalommal.

1:csak őszinte

u.i.: általában az ösztönemberek nem fifikáznak ezek közül az optimisták azok akik mindig boldogok, de jó poént ne várjál tőlük XD

Az agyalós ember lehet hogy, humoros és azt csinálja amit kell, de nem biztos, hogy amit tesz azt úgy is gondolja(csak a céljáért tesz lépéseket) és sosem fog úgy örülni az életnek és nem is fogja annyira értékelni mások szeretetét mint az akit az érzelmei vezérlik .(a pesszimistákra most nem tértem ki)

aki meg "is-is" az örülhet, viszont győzze összekoordinálni (helyzetben kiválasztani) a személyiségvonásait.

(mindenkiben megtalálható mind, csak az arányok különböznek :P)

Na csocsi :D :P

__________________________________________________________________

 

 

 

 

Akarom?

 

Pár napja azon gondolkozom, hogy vajon miért van az, hogy rengeteg szép és sikeres ember van, akik szinglik. Hát nem róluk álmodik mindenki? Az emberek többsége egyből kapna egy ilyen lehetőség után és mégis egyedül vannak. Sokszor felteszem a kérdést, hogy vajon MIÉRT? Lehetne azt is mondani, hogy biztos nem véletlen, tuti van valami gikszer náluk. De lássuk be, mindenkinek meg van a maga rigolyája. Tehát tekintsünk el ettől. Mi van még?

Sokat beszélgetetek a barátaimmal, és amikor ilyen témához érünk, akkor nagyon figyelek, mert ilyenkor lehet a legjobb tippeket kapni, és ami még jobb, hogy több szemszögből és különböző emberektől halljuk.

Elég érdekes eredmény szokott kijönni a végére, mert ilyenkor mindenki mondja a saját elképzelését. És ez az, ami a lényeg. Ilyenkor összeveted az állításokat a tiéddel, és ha összerakod, igen egyszerű választ fogsz kapni.

Ugye vannak, akik az örök optimisták. Szerintük, csak hinnünk kell benne és türelmesnek kell lenni, éppen ezért van annyi nagyon jó szingli, mert nem találtak még rá a szerelemre.

Mondjuk, van benne valami igazság, úgy hogy kap 1 pontot.

Vannak, még a pesszimisták, akik meg vannak győződve arról, hogy szerelem nincs és nem is találsz rá. Hiába erőlködsz a végén úgy is a padlón kötsz ki. Minek erőlködj, maradj a szexnél, az biztos. A legtöbbször siker koronázza és nem jelent elkötelezettséget.

Bármilyen szomorú is azért ez sem hülyeség, 1 pont neki is jár.

Na és persze vannak a realista emberek, akik nem álmodoznak annyit a nagy Ő-ről és nem vetik meg a panaszkodást sem.

Nekem ők a legszimpatikusabbak, mert nem utasítják el egyik lehetőséget sem. Bár valljuk be, az pesszimisták azért még így is a 3. helyen vannak, és azt hiszem egy jó darabig még maradni is fognak!

            Tehát, ezek voltak a nézőpontok. A legfontosabb, ami kiderül ezekből, hogy nem sok köze van a kérdéshez. Lássuk be, ezek közül egyik sem adta meg a választ. Viszont ennél azért jobban bele akartam menni a témába. Miért nem akarunk rá rendes választ adni? Miért nem vagyunk hibásak soha abban, ami velünk történik? Miért? Miért? Miért?

Pedig a válasz ott van előttünk és mégsem használjuk! Vagy mégis? Legalább egyszer magunkba nézhetnénk és választ adhatnánk a kérdéseinkre. De nem, mi inkább tovább folytatjuk a hibáink tömkelegét, csupán azért mert fáj az igazság!?

Tudjuk jól, hogy mi következik utána. Elismerem nem könnyű, de ha egyszer sikerül, másképp látod a világot. Nem leszel hirtelen sikeres, vagy jobb, mint most, de idővel sokat fejlődhetsz és igen, egyszer majd sokkal jobb ember is lehetsz!

A választ tehát magadban keresd! Ha szingli vagy, akkor vajon az véletlen? Tényleg kapcsolatban akarsz élni? Vagy csak azért kell, mert elvárják tőlünk? Ha nem éreztetnénk velük folyamatosan azt, hogy egyedül rossz, vajon akkor is akarnánk? Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem. Ezt csak akkor tudod meg, ha már saját magadtól sem várod el mind ezt, és csak akkor kezdesz bele, mikor már tényleg akarod!

_________________________________________________________________

 

TE mit szeretnél?

 

Gondolkoztál már azon, hogy mit szeretnél? Gondolom igen, hiszen mindenki ezen töri a fejét a legtöbbször.  Mire jutottál eddig? Rájöttél már? Ha igen, teszel érte? Meg teszel mindent? Ha gondolkozol rajta, az szerinted elég? Meddig akarsz várni? Mikor jön el a tökéletes idő? Mikor szánod rá magad, hogy végre bele vágj? Ha a válaszod nem a MOST, akkor te, még csak gondolkozol rajta. Hogy honnan tudom, mert egészen mostanáig, én is ezt tettem. Tudod, az élet olyan rövid, és mi csak pazaroljuk, nem törődünk vele. Mindenki magára gondol, és nem segítünk egymásnak. Az, hogy most ezt leírom, azért történik, mert végre érezni kezdtem a vágyaim, és nem gondolkozom tovább, hanem megteszem azt, amit mindig is akartam, és tudod mit? Már is jobban érzem maga. Még akkor is, ha most épp a könnyeimmel küszködök. Igen, én most sírok, hogy miért? Mert rájöttem mindarra, amit igazából már réges-régen tudtam. Hogy most mi változott? ÉN. Akárki akármi mond, egy film vagy zene is képes meg változtatni egy ember egész életét. Nem érdekel, ha szerinted ez hülyeség, ha vissza akarod tartani az életed, az csak rajtad múlik, én nem foglak vissza tartani, viszont segítek abban, hogy végre láss, és érezz. Meg mutatom, hogy nekem mik segítettek és ezeket meg mutatom neked. Csak reménykedi tudok abban, hogy hasznos lesz számodra! Az érzelmeket meg kell élni ahhoz, hogy önmagad lehess. Ne nyomd el őket, hagyd, hogy szárnyaljanak. Hidd el, nem csak neked lesz jobb ettől, de még a környezetednek is. Hiszen még ha az emberek ellen is állnak, a szeretet mindig utat tör magának. Hinned kell ebben és főként MAGADBAN. Olyan dolgokra is képes vagy, amikről még csak álmodni sem mersz, tényleg nincsenek határok. Higgy magadba és akkor a világ is hinni fog benned. Nem szabad feladni és hallgatni a sok negatív embert, mert ők azt akarják, hogy kudarcot vallj, mert úgy nekik lenne igazuk. Ne segítsd azt a sok rosszat, ami meg gátol bennünket abban, hogy boldogok legyünk. Mutasd ki az érzéseid és ne nyomd el őket, ezzel csak meg fojtod magad. Nézz nyitott szemmel a világra és hallj meg minden kis rezdülést és akkor a világ dallama is a füledben fog csengeni! Ne szalaszd el az életed, csak mert más is ezt tette. SOKKAL TÖBBRE VAGY KÉPES!

 ___________________________________________________________________________________________

 

 Én? 

Gondolom voltál már úgy, hogy azt gondoltad, nem vagy elég jó, hogy neked soha semmi sem sikerül. Én úgy vagyok ezzel, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, ez normális. Velem is előfordult már nem egyszer, hogy így gondoltam magamra. Szerencsére ez egyre ritkábban fordul elő, mert igyekszem elhessegetni ezeket a pillanatokat. Ilyenkor arra gondolok, hogy mi az, amire büszke vagyok, hogy mit nem bánok. És hidd el, neked is sok ilyen van. Az emberek legtöbbször nagyon lebecsülik magukat. Ez nagyon rossz dolog, de érthető. A mai társadalom pont erre épít. Nem véletlen, hogy az emberek 95%-a birtokolja a pénz 5%-át és a maradék 5% ember a pénz 95%-át. Ez így van felépítve, a cél, hogy elbukjunk. Ez az, amit nem szabad elfogadni. Küzdeni kell az álmaidért, még akkor is, ha nagyon irreálisnak is tűnik most. Nincsenek teljesíthetetlen kívánságok csak rajtad múlik, hogy képes vagy-e teljesíteni, vagy inkább feladod. Pont ezért érzed azt, hogy nem vagy elég jó, mert ha úgy gondolkoznál, hogy én igen is képes vagyok erre és meg tudom csinálni, akkor addig próbálod és próbálod, amíg tényleg sikerül. Ez a titka annak, hogy sikeres és boldog lehess. Csak annyi kell, hogy a tükörbe nézel, és azt mond magadnak: SZERETLEK! Elmondod a jó tulajdonságaidat, próbálsz lelket önteni magadba, pont úgy, ahogy mással tennéd. Hidd el, jobban fogod érezni maga és hihetetlen magabiztosság fog elönteni. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Én nem hiszek a véletlenekben, szerintem minden okkal történik, ahogy az is, hogy pont olyan vagy amilyen. Ne higgy azoknak, akik azt mondják, nem vagy elég jó, úgy sem sikerül, ne álmodozz, minek erőlködsz! Ezt azért mondják neked, mert attól félnek, hogy neked sikerül mind az, ami nekik nem. Vissza akarnak rántani az ő szintjükre, mert az emberek nem szeretik azokat, akik jobbak náluk. Az ilyen típusú emberekkel nem szabad foglalkozni, lépj tovább, hagyd őket. Ha a barátaidnak mondják magukat, akkor az, nem igaz. Egy igazi barát úgy szeret, ahogy vagy és mindig támogat, ha téged az tesz boldoggá, amit éppen csinálni akarsz. Ne akarj más lenni, mint aki vagy. Próbáld mondogatni, hogy én, ÉN akarok lenni és magamra akarok hasonlítani. Mert bármilyen furcsa is általában az emberek, önmaguktól állnak a legtávolabb. Saját magunkat kínozzuk és csodálkozunk, hogy az élet nem csókol homlokon?! Mindenért tenni kell, magától semmi nem fog helyre jönni. Ha úgy érzed, senki nem szeret, akkor barátkozz az emberekkel! Ha nincs munkád, akkor keress, mert ha igazán keresel, akkor találsz is! Ha nem tetszik a munkád, változtass! Ha tanulni akarsz, akkor iratkozz be egy iskolába és tanuld azt, amit mindig is szerettél volna. Ne érdekeljen, ha mondjuk idősebb vagy, a kor nem számít. Mert ha szereted azt amit csinálsz, akkor abban jó is leszel, így már nem kell aggódnod semmiért. A boldog és kiegyensúlyozott embert a többiek is szeretik, ne lesz magányos és boldogtalan. Ha rossznak tartod az életed, TEGYÉL ELLENE! Nem várhatod el másoktól, hogy segítsenek, ha te sem segítesz magadon! A hit a lényeg, ha azt elveszted, akkor mindent elvesztesz. Te vagy a minden, éppen ezért csak te tudsz mindent megoldani és jobbá tenni. Nem én, nem is a szomszéd, csak és kizárólag TE!

 

Légy az, aki valójában te vagy, ne pedig az, akinek mások látni akarnak!

 

A folytatás hamarosan! :)